Vezetőként felelősek vagyunk a csapatunk teljesítményéért. Ez elsőre teljesen egyértelműnek tűnik, a mindennapokban viszont már sokkal nehezebb meghúzni azt a határt, hogy pontosan meddig tart a mi felelősségünk és hol kezdődik a munkatársunké – különösen akkor, amikor valaki tartósan nem úgy teljesít, ahogyan várnánk tőle.

Ilyenkor egy lelkiismeretes vezető általában először azt nézi meg, hogy ő mit tudna másképp csinálni. Elég egyértelmű volt-e, megkapta-e a kolléga azt a segítséget, amire szüksége van? Esetleg több visszajelzést kellene adni, talán még idő kell neki, vagy másképp kellene motiválni?

Szerintem nagyon fontos, hogy feltegyük magunknak ezeket a kérdéseket. Azt viszont már kevésbé gondolom, hogy minden teljesítményproblémára magunkban kell megtalálnunk a megoldást.

A vezető felelőssége többek között az, hogy a munkatárs pontosan tudja, hogy mit várnak tőle és ne csak azt, hogy „jobban kellene teljesítenie”, hanem azt is, hogy ez a gyakorlatban pontosan mit jelent. Milyen eredményt várunk, miben kell változtatnia és honnan fogjuk látni, hogy valóban történt-e változás.

Ugyanígy a mi felelősségünk az is, hogy visszajelzést adjunk, segítséget vagy fejlődési lehetőséget biztosítsunk ott, ahol erre valóban szükség van és reális időt adjunk arra, hogy a változás megtörténjen.

De mindennek van egy másik oldala is.

A munkatárs felelőssége, hogy mit kezd a visszajelzéssel, mennyi energiát tesz a változásba, kér-e segítséget, ha elakad és végül megteszi-e azt, amiben megállapodtunk.

Ezt a részt már nem tudjuk helyette elvégezni és talán azért is nehéz ezt elfogadni, mert ha valaki nem teljesít megfelelően, annak következményeit vezetőként mi is viseljük. A csapat eredményeiért bennünket kérdeznek, nekünk kell kezelni a problémát és végül sokszor nekünk kell meghozni a nehezebb döntést is.

Ettől könnyen érezhetjük úgy, hogy akkor a megoldás is teljes egészében a mi felelősségünk, pedig szerintem a kettő nem ugyanaz.

Vezetőként felelősek vagyunk azért, hogy megteremtsük a jó teljesítmény feltételeit, egyértelműek legyünk, visszajelzést adjunk és ne hagyjunk valakit segítség nélkül akkor, amikor fejlődni szeretne, de nem tudunk senki helyett akarni, változni vagy felelősséget vállalni.

Nem a legegyszerűbb feladat, de fel kell ismernünk azt a pontot, amikor már nem nekünk kell még többet tennünk, hanem a másiknak kell megtennie a saját részét. Ez pedig majd a tapasztalattal jön.