Honnan tudom, hogy jól vezetek, ha nincs mindig egyértelműen jó döntés?

Szakértőként viszonylag könnyű eldöntenünk, hogy jól végeztük-e a munkánkat. Van egy feladat, egy probléma, amit meg kell oldani, vannak szakmai szempontok, eredmények, számok vagy egyszerűen csak látjuk, hogy működik-e az, amit csináltunk.

Vezetőként viszont sok olyan helyzettel találkozunk, ahol nincs ennyire egyértelmű visszajelzés.

Adjunk-e még egy lehetőséget annak a kollégának, akinek egy ideje nem megfelelő a teljesítménye, vagy már eljött az a pont, amikor más döntést kell hoznunk? Álljunk-e bele egy konfliktusba, vagy most fontosabb, hogy ne élezzük tovább a helyzetet? Vajon változtassunk meg egy korábbi döntést, mert közben új információink lettek, vagy ezzel azt mutatjuk, hogy nem voltunk elég határozottak?

Ezekben a helyzetekben általában nincs egyetlen biztosan jó válasz, ráadásul sokszor úgy kell döntenünk, hogy nem tudunk mindent. Nem látjuk előre pontosan, hogyan reagál majd a másik, milyen következménye lesz a döntésünknek, és azt sem, hogy ugyanebben a helyzetben egy másik döntés hová vezetett volna.

Ez könnyen bizonytalanságot okozhat, különösen akkor, ha korábban éppen a szakmai magabiztosságunk volt az egyik erősségünk.

Szerintem vezetőként nem az a cél, hogy egy idő után minden helyzetre azonnal tudjuk a helyes választ, sokkal fontosabb, hogy legyenek olyan szempontjaink, amelyekhez vissza tudunk nyúlni akkor is, amikor nincs egyértelmű megoldás.

Ehhez idővel ki kell alakulnia a saját vezetői mércénknek is. Annak, hogy mit tartunk fontosnak, mit szeretnénk képviselni vezetőként és milyen döntéseket tudunk úgy meghozni, hogy azok következményeit is vállalni tudjuk.

Ettől persze még előfordulhat, hogy később másképp látunk egy döntést. Nem biztos, hogy jó vezetőként mindig jól tudunk dönteni, lesznek olyan helyzetek, amelyeket utólag már másképp oldanánk meg és szerintem ezekből legalább annyit lehet tanulni, mint azokból, amelyek elsőre jól sikerültek.

A vezetői magabiztosság számomra ezért nem azt jelenti, hogy soha nem bizonytalanodunk el, inkább azt, hogy a bizonytalanság ellenére is képesek vagyunk végiggondolni a helyzetet, döntést hozni, vállalni annak a következményeit és ha szükséges, később változtatni rajta.

Talán nem is az a legfontosabb, hogy mindig biztosak legyünk abban, hogy jól döntöttünk, hanem az, hogy egyre jobban tudjuk, mi alapján döntünk.